Arequipa

A Nazcából induló buszt majdnem lekéstem, miután a hostelben eltöltött mintegy 5 óra üresjárati várakozás után a taxis késve érkezett. A buszpályaudvaron szendvicsként (nagy táska hátul, kevésbé nagy elől) közlekedve próbáltam megtalálni a szokásos check in és baggage drop pontokat, de annak ellenére, hogy idáig mindig pár perc alatt végeztem a kötelező körökkel, az eddig szerzett rutin nem volt elég ahhoz, hogy az épp a wc-n trónoló, elvileg ilyen célokra tartott peruanot lerobbantsam a slozirol. Miután elvégezte a dolgát (mármint a biológiait) elvégezte azt is, amiért fizetik, így szinte a mozgó buszra felhajitva a csomagjaimat sikeresen elindultam Arequipába, a fehér városba.

Buszozás a Cruz del Sur-al

A buszon most kivételesen VIP helyre váltottam jegyet, mivel a Nazca-Arequipa út egy egész éjszakán át tart, és szerettem volna bepótolni az elmúlt napokban kissé elhanyagolt alvást. A VIP osztály nem csak abban különbözik a plebs-vagontól, hogy bőrből vannak az ülések és 160 fokban le lehet őket dönteni, hanem azért is, mert fel vannak szerelve a repülőkről már ismerős minicomputerrel is. Külön (de ugyanolyan dzsuvás) WC és saját stewardess is jár a majdnem dupla árért cserébe. Hogy a megfelelő hangulat meglegyen, a busz fejhallgató-csatlakozójábol táplált szokásos bachata/Enrique Iglesias zene helyett inkább a helyzetemhez sokkal jobban passzoló Guns ‘n Roses – Nightrain című dalára aludtam el. Az út simán telt (vagy legalábbis én nem keltem fel semmire), bár valamilyen rejtélyes okból kifolyólag több, mint két órát késtunk.

Cruz del Sur – a turisták választása

Építészet a Fehér Városban

A fehér város becenevet egyébként nem azért kapta a település, mert sok lenne a fehér bevándorló, vagy túl nagy teret nyert volna a KKK, hanem azért, mert a legtöbb épületet a környékbeli vulkánokból nyert fehér kőzetből építették fel. A tégla vagy vályog helyett egész kőtömbökből felhúzott épületek falán megfigyelhető, hogy ezek a kövek tökéletesen illeszkednek egymáshoz, ráadásul az alakjuk is többnyire szabályos kocka. Hogy hogyan voltak képesek majdnem 500 évvel ezelőtt ilyen szintű mérnöki bravúrra az éppen gyarmatosító spanyolok, arra a pár nappal később megismert túravezetőm, Miguel adta meg a választ: a természetben nyilvánvalóan szabálytalan formában előforduló kövekre apró rést faragtak a kívánt töréspont mentén, amibe aztán vékony fadarabot raktak. A fát aztán vízzel locsolták, aminek hatására az megduzzadt, és lepattintotta a kövön lévő felesleget. Arequipa talán emiatt, talán a szokásosnál egységesebb építészeti jegyek miatt az első igazán takaros perui város, ahol eddig jártam (na jó, talán Barranco felveszi a versenyt vele), ezért a szokásosnál is többet töltöttem céltalan városnézéssel.

Templom
Plaza de Armas

Irány a boxutca

Sajnos az első itt töltött nap estéjén engem is elkapott egy elég makacs ételmérgezés, ami miatt jobbnak láttam felhívni a biztosítót, és megkérdezni, hogy mi is a teendő olyankor, amikor az ember kúszni is alig bir egy fejlődő (harmadik világbeli?) országban. Az egy dolog, hogy a magyar idő szerint éjjel feltárcsázott biztosítós néni nem tudott kellő empátiát magára erőltetni, de képes volt azt javasolni, hogy negyven fokos lázzal kolbászoljak el egy állami kórházba.

Mivel sem gyalogolni, sem fertőzött tűktől hepatitist kapni nem volt kedvem, ezért kiegyeztem vele abban, hogy megpróbál egy háziorvost keríteni (mentő peruban nem igazán van, de arra amúgy sem lett volna szükség) és visszacsörög. Fél óra múlva visszahivott egy angolul beszélő, turistákra szakosodott doktor számával, aki 20 perc múlvára ígérte magát. Miután másfél órával később betoppant, megbeszéltük mi fáj, vért vett, megbizott különböző üvegcsék megtöltésével, majd megállapitotta, hogy nemkívánatos elemek szaporodtak el bennem vélhetően nyers hús, nyers tojás, nem hámozott zöldseg/gyümölcs, a kézmosás hiánya, csapviz fogyasztása, vagy valami hasonló miatt. Kellett nekem itélkeznem szegény német csaj felett a huacachinai sivatagban..

Másnap eltaxiztam a rendelőbe, ahol a doktor a laborleletek birtokában pontositotta a diagnózist, kaptam egy spanglish nyelven iródott zárójelentest, egy helyi viszonyokhoz képest vastag cerkával írt számlát (amit a biztositó helyett egyelőre én fizettem ki), majd a doki jókívánságok kíséretében szélnek eresztett. Ezt követően még két nap filmezés/fetrengés következett, ami után végre két napot városnézéssel is tölthettem. Ezzel Arequipa lett a perui utam leghosszabb tartózkodással kitüntetett úticélja.

Folyosó a Szent Katalin kolostorban

Érdekességek

A városnézés alatt azért itt is láttam pár érdekes dolgot, pl. a helyi viszonylatban elég népszerű Bolivar márkájú mosópor termékcsaladot, ami kb. olyan, mintha nálunk a Sparban mindenki a Petőfi öblítőt és a Rákóczi márkájú sampont venné. Azon már meg sem lepődtem, hogy más latin-amerikai városokhoz hasonlóan itt is saját utcákba tömörülnek a hasonló profilú üzletek, de az azért még számomra is meglepő volt, amikor az internet utca keresése közben véletlenül a tenyérjós utcában sikerült kikötnöm.

Tanács: aki valaha is Arequipaban szeretne várost nézni, az semmiképp se lapos talpú tornacipőben tegye, mert hihetetlen mód csúsznak a kövek. Nem az, hogy elestem volna, de volt pár Mr. Bean jelentem, az biztos. Aki pedig azon rágódna, hogy vajon miért csendül fel a lambada fülsiketitő verziója úton-útfélen, annak elárulhatom, hogy ez csak a taxik többségébe szerelt tolatásjelző hangja.

Hogy kultúra is legyen: a város neve álltólag a kecsua „Are, quipay”, azaz „Igen, maradhatsz” kifejezésből származik, az egyik legnagyobb látványosság pedig a mai napig működő, apácák által a mai napig lakott Szent Katalin kolostor. A borsos belépőjegy megfizetése után a mára már lakatlanná vált, igy múzeummá (vagy inkább skanzenné) átalakitott részeket lehet bejárni, amivel simán el lehet ütni egy lábadozós napot.

Belső udvar a zárdában

Az itt eltöltött 5 nap után azért már hiányzott egy kis változatosság, ezért befizettem egy szervezett gyalogtúrára, aminek célja a közelben található Colca kanyon bejárása volt. Mivel a transzfer kora reggel jött, ezért annak ellenére, hogy már hatkor fenn voltam, a WC-re jött utánam a recepciós, hogy irány a konyha reggelizni. Itt fegyelem van, kérem szépen..