A Nagy Fal

Essünk túl már a legelején a kötelező okoskodáson: a népszerű mondás alaptalan, a Nagy Fal ugyanis nem látható szabad szemmel az űrből.1 Ez persze semmit sem von le az értékéből, hiszen ezen a több ezer éves építményen sétálgatni ettől még páratlan érzés.

Eredeti tervek szerint a Nagy Falat csak az észak-koreai kitérőmet követően néztem volna meg, azonban az időjárás közbeszólt, így amint kiderült számomra, hogy a hivatalos szmog-index értéke várhatóan alacsony lesz a következő napokban, egyből le is foglaltam egy túrát.

Rick kérésemre demonstrálta a lehetséges opciókat, ami alapján háromféle túra képe körvonalazódott:

  • Indulás a város széléről, ahová sima BKV-val el lehet jutni
  • Pár órás szervezett túra kb. egy órás buszozást követően
  • Félnapos program kora reggeltől, ebéddel

Az első lehetőség nem tűnt túl vonzónak, mert a könnyű elérhetőség miatt a Falnak ezen a szakaszán fordul meg a legtöbb turista. A maradék két opció közül az utóbbi tűnt a legjobbnak, ezért rögtön le is foglaltam, egy hosszabb telefonbeszélgetést követően pedig visszavonultam a szobámba aludni, ahol az aznapi szobatársam már nagyban húzta a lóbőrt.

Mivel az addigi utam során leginkább tömegközlekedéssel közlekedtem, ezért nagyon vártam már, hogy legyen végre fizikailag is megterhelő része az utazásnak. A korábbi évek tapasztalatai következesen abba az irányba mutattak, hogy egy kis testedzés után sokkal élvezetesebb lesz az út hátralévő része. Nem volt ez másképp a távol-keleti utam során sem.

Panoráma a Nagy Falról
Panoráma a Nagy Falról

Peking hajnalban

Meglepően hamar reggel lett, így álmos fejjel, de tettre készen pattantam / kúsztam ki az ágyból, majd nekiálltam a közös térben elmajszolni a házigazdák által frissen összeütött reggelit. A hostelek által készített reggeli minősége tipikusan hit-or-miss, de szerencsére Rick családjának főztje egészen kiváló volt.

A reggeli kóma kezdett lassan alábbhagyni a ki tudja milyen növényekből főtt tea hatására, majd pillanatokon belül azt vettem észre, hogy négyen ülünk egy mikrobuszban, ami csendben suhan a hajnalban még meglepően kihalt kínai fővároson.

Az utunk során (ahogy az ilyenkor lenni szokott) további embereket szedtünk fel más hostelekből és szállodákból, de egy idő után már nem is észleltem a megállókat, ugyanis beszédbe elegyedtem a saját hostelem többi lakójával. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, rákérdeztünk egymás származására, az úticélokra és az eddigi tapasztalatokra, amikor egészen meglepő dolog történt.

Szerelem Budapesten

Mint kiderült, a velem együtt beszálló három útitárs közül kettő testvér, a harmadik pedig a testvérpár férfi tagjának felesége, akivel még Budapesten ismerkedtek össze egy nemzetközi csereprogram során, majd később ott töltötték a mézesheteiket is. Ennyire talán még senki sem örült nekem külföldön, szóval ekkor már sejtettem, hogy sokat fogunk beszélgetni a Falon.

Fran-ről (aki a testvérpár lány tagja, egyben a szobatársam is) megtudtam, hogy Sanghaiban él, ahol kínaiak tanításával foglalkozik, és ott is tervezte leélni életét. Ezt az elképzelését azóta meg is valósította, mert az akkor még csak barátja azóta a férje is lett egyben.

A fiatal házaspár Nora és Matt budapesti kötődésük ellenére mindketten az USA-ból származnak, de mint ahogy mindenki Amerikában, ők is rendelkeznek bevándorló (modern megfogalmazásban migráns) ősökkel, akik közt mellesleg magyar és lengyel felmenő is volt. Véletlenek egész sora kellett ahhoz, hogy egy álmos úton pont egy magyar leszólításával szórakoztassák magukat hazájuktól 12.000km-re.

Mivel Matt amúgy fizikát tanít, ezért a life long learning híveként többször is szóba kerültek a magyar nyelv nyelvtani sajátosságai, ami minden olyan alkalommal lehetőséget adott egy jó röhögésre, amikor nem tudtam megmagyarázni, hogy egy adott rag miért úgy módosul a szó végén, ahogy. De lássuk be, csak azért, mert valaki beszél egy adott nyelvet, még nem biztos, hogy érti is a működését.

Mindenesetre az út sokkal hamarabb telt az új ismerősöknek köszönhetően, érkezéskor pedig már csak egy rövid orientáció választott el minket a Faltól.

Útitársak
Útitársak

Hajnalban még a Fal is más

Bár a fenti nem tűnik többnek egy szörnyű szóviccnél, nem árt tudni, hogy turistaként tett látogatásunk napszaka és a kifogott időjárás alapjaiban határozza meg élményünket. A korai érkezés egyik előnye, hogy nagy eséllyel elkerülhető a turisták tömege, ami miatt esetleg nem azt kapjuk, amire számítunk.

A fentebb linkelt válogatásnak valószínűleg nem véletlenül lett első eleme a Nagy Fal (klikk a képekre a katalógusfotó és a valóság váltásához), mivel ez Kína egyik legnépszerűbb látványossága. Szerencsére minket pont elkerült a fenti tömeg, ugyanis az általunk választott időpontnak és helyszínnek köszönhetően alig volt rajtunk kívül valaki.

Az élményt egyedül az árnyalta be kissé, hogy már induláskor csatlakoztak hozzánk a mézes szavakkal operáló Idősödő Kínai Nénik, akik ördögi terve az volt, hogy a túra során megismerkednek az emberrel, segítenek felkapaszkodni a nehezebb szakaszokon (amelyek igazából nem nehezebbek, mint mondjuk a Gellért-hegy), majd a végén benyújtják a számlát, miközben szomorúan néznek. Mivel én alapból ellenálló vagyok minden ilyen próbálkozással szemben, esélyük sem volt nálam, viszont egyrészt érdekes volt megfigyelni, hogy melyik Néni melyik utazót választotta fogadott balekjának, másrészt a mellettem sétáló Fran folyékony mandarin tudásának köszönhetően egészen addig röhöghettem cselszövésük részletein, míg le nem buktunk, hogy értjük őket.

A túra maga egyébként nem volt túl megterhelő, a helyenként rizzsel összetapasztott 21.000 km hosszú építményen2 sétálgatva még arra is jutott idő, hogy előreszaladjunk egy-egy nyugodtabb fotó elkészítése érdekében. A Falon árusító helyiek ráadásul jelentős kedvezményekkel díjazták azt, hogy volt köztünk kínaiul beszélő útitárs.

Nyugalom a Nagy Falon
Nyugalom a Nagy Falon

Szerencsekerék

A túrát kora délután egy forgó asztalon tálalt közösségi ebéd zárta. A kínai tálalási módit korábbi postomban már részletesen bemutattam, akkor viszont még nem találkoztam ezzel a meglepően hatékony megoldással, amelynek lényege, hogy az alapvetően kerek asztal közepén egy kisebb méretű, szintén kerek szekciót önállóan lehet forgatni, így ízlésünknek és kalandvágyunknak megfelelően forgathatjuk magunk elé a különböző módon elkészített, de leginkább csak a “meglepő” jelzővel leírható kínai ételeket.

Forgó tálalóasztal (forrás: http://2.bp.blogspot.com/-rhXBXDdAj_E/VHzAYapD-hI/AAAAAAAATLc/BUWSorVNmDg/s1600/Lazy-Susan-2.jpg)
Forgó tálalóasztal (forrás: 2.bp.blogspot.com)

A pont mellém lehuppanó svéd pár hazájukat meghazudtoló módon egész beszédesnek bizonyult, így velük is váltottam pár szót. Nekik ezúton is szeretném kifejezni hálámat, hogy nem fulladtak bele a röhögésbe, amikor meghallották a már több éve csak lappangó svéd nyelvtudásomat. A szívességet ott helyben viszonoztam, amikor néhány német öregúr érdeklődött nálam Székesfehérvár felől, de én percekig nem jöttem rá, hogy mindezt magyarul, és nem valamiféle groteszk bajor tájszólásban próbálják megtenni.

Az ebédet követően buszra szálltunk, ami egészen a hostelig vitt minket, ahol további kalandok vártak ránk.

Senki a láthatáron
Senki a láthatáron

Források

1.
China’s Wall Less Great in View from Space . NASA. https://www.nasa.gov/vision/space/workinginspace/great_wall.html. Published September 5, 2005. Accessed October 5, 2017.
2.
10 tény a kínai nagy falról. Múlt-kor történelmi magazin. http://mult-kor.hu/10-teny-a-kinai-nagy-falrol-20150930. Published September 30, 2015. Accessed October 5, 2017.