Készülődés Észak-Koreára

A Nagy Fal túrát követően egész hamar visszaértünk a szállásra, ezért még rengeteg idő volt a semmittevésre, így hát Franék ötletén felbuzdulva együtt töltöttük az estét egy argentin melegbárban (igen, Kínában), ahol helyes kis esernyős koktélokkal múlattuk az időt néhány friss ismerős társaságában.

Az estének számomra hamar vége lett, ugyanis másnap reggel jelenésem volt az észak-koreai utat szervező utazási iroda utazás előtti tájékoztatóján. Ez pont abban az időszakban történt, amikor Észak-Koreában elfogtak egy amerikai turistát, amiért az állítólag ellopott egy propagandaplakátot a hoteljének egy lezárt emeletéről. 1 Alapvetően tehát arra számítottam, hogy a tájékoztatón az ehhez hasonló banálisnak tűnő, de végzetes következményekkel járó apró buktatókra fogják felhívni a figyelmünket.

Mivel az utazás maga közvetlenül a briefing utáni napon, ráadásul pont csúcsforgalom idején kezdődött, ezért előrelátó módon az utolsó éjszakára egy nagyon rossz értékelésekkel rendelkező, de az indulás helyszínéhez annál közelebb eső hostelbe foglaltam szállást.

Ezt a döntést később eléggé megbántam, de mostanra már legalább tudom, hogy milyen egy közösségi térben elhelyezett billiárdasztal mellett aludni pár órácskát, miközben a szomszéd kanapén az akkori hipszter divatnak megfelelő man bun frizurával rendelkező, indiai élményeivel kezdő utazókat fűzni próbáló srác meséli hősies tetteit. Senki ne próbálja ki, még leírni is fájdalmas.

Mindenesetre a briefing előtt még volt egy kis időm, ezért egy gyors reggelit követően elbúcsúztam a többiektől, majd többszöri sikertelen próbálkozás után végre sikerült fognom egy taxit, ami a korábban már említett útleírás alapján hajlandó volt elvinni a utazási irodába.

Érkezés a pekingi irodába

Az iroda konkrétan egy panelház földszintjén helyezkedett el, ahol a kerítésre kilógatott néhány papírfecnit leszámítva semmilyen jel nem utalt arra, hogy itt egy elzárt diktatúrába utakat szervező, tetemes forgalmat bonyolító utazási iroda működne. Szerencsére az első benyomás tévesnek bizonyult, ugyanis az előtérbe belépve egy egész elegáns helyiség fogadott, tele a vállalkozást alkotó brit emberekkel és jövőbeli utastársaimmal. Ekkor már biztos lehettem benne, hogy a jelentős összegű foglalót nem egy nigériai herceg számlájára utaltam, aminek meglehetősen örültem.

Pont időben sikerült érkeznem, ugyanis alig fizettem be a részvételi díj hátralékát, már el is kezdődött a kötetlen hangvételű tájékoztató. A székemet elfoglalva vettem csak észre, hogy néhány konferenciához hasonlóan az ülések alá kis papírzacskókat rejtettek el, amelyekben a szokásos jegyzetfüzet és tájékoztató prospektus mellett egy ötletes, koreai kifejezéseket tartalmazó toll volt elhelyezve.

Utóbbi tollban a puskatollakhoz hasonlóan egy apró kihúzható vásznon olyan alapvető kifejezések szerepeltek koreaiul, mint pl. köszönöm, jó napot, viszlát, stb. Előzetes várakozásom ellenére a listára sajnos nem fértek fel sem az “Éljen soká Amerika!”, sem az “Alapvető emberi jogokat minden koreainak!” kifejezések. Bummer.

Ki a valódi utazásszervező?

A tájékoztató során megtudtuk, hogy a valódi túravezetőink helyiek, azaz vérbeli észak-koreaiak lesznek, és hogy a brit kísérőink a lelki támogatást leszámítva szinte semmilyen ügyben nem fognak tudni majd segíteni. Ennek fő oka az, hogy végtére is az összes észak-koreai túra szervezése ugyanazon állami idegenforgalmi vállalat szervezésében történik, így tulajdonképpen bármelyik utazási irodát is választjuk, ugyanazt a túrát kapjuk, csak más néven.

Ez azt is jelenti egyben, hogy Phenjánba érve a külföldi utazásszervezők munkatársai átadják a stafétát a helyieknek, és bár végig a csoporttal tartanak, innentől kezdve már csak maximum imádkozhatnak azért, hogy egyik utas se csináljon akkora hülyeséget, melynek következményeként egy pár órás koncepciós per, majd annak végén szinte biztosan elmarasztaló ítélet vár a vétkezőre.

Sajnos minél inkább amerikai az alperes, annál nagyobb a valószínűsége, hogy végül bűnösnek találják, ti. az ilyen túszok “egészségügyi okokból” történő hazaengedése nagyon hasznos tárgyalási alapnak bizonyul a későbbi diplomáciai tárgyalásokon. 2

Az ilyen fiaskók azonban nem csak azok számára kellemetlenek, akik elkövetik ezeket az állítólagos bűnöket, hanem a helyi idegenvezetőt is keményen felelősségre vonják, nem beszélve arról, hogy a külföldi utazásszervező valószínűleg elveszti jogosultságát a további utak szervezéséhez. Érthető hát, hogy miért áll az utazási iroda érdekében egy ilyen esemény megszervezése még indulás előtt.

Korlátozások, korlátozások és korlátozások

Mivel a tájékoztatón rengeteg dologról volt szó, ezért hosszas próza helyett álljon itt néhány gyakorlati tudnivaló az elhangzottak közül, kategóriákra bontva:

Az álca fenntartása

  • Nem szabad fotózni a rezsim számára kellemetlen dolgokat: szegénység, építkezés, alantas munkát végző munkások, szemét
  • Nem lehet (nem is igazán érdemes) politikáról vagy vallási témákról vitatkozni a helyiekkel
  • Ugyanez igaz a rezsim által tagadott témákra, mint például haláltáborok, disszidensek beszámolói, etc.
  • Nem szerencsés a helyiek jelenlétében Észak-Koreának hívni az országot, ugyanis ők továbbra is a “Korea” megnevezést preferálják. Az ő felfogásukban a demilitarizált övezettől délre továbbra is koreai nép él, de ők az Amerikaiak elnyomásának hatására agymosott zombik lettek, akiket fel kell szabadítani
  • Nem szabad engedély nélkül elszakadni a csoporttól. Ha bármilyen okból erre mégis szükség van, akkor valamelyik kísérőnek szólni kell, aki elkíséri a delikvenst az illemhelyiségbe

Védelem a kulturális fertő ellen

  • Nem lehet az országba vallásos irodalmat vinni
  • Szigorúan tilos bármilyen felnőtteknek szóló tartalmat bevinni

Katonai titkok védelme

  • Nem szabad semmiféle katonasághoz köthető dolgot megörökíteni, beleértve magukat a katonákat is

A vezetők tisztelete

  • Szigorúan tilos hülyéskedni azokon a képeken, ahol a Kim dinasztia tagjai bármilyen formában megjelennek, legyen az portré, szobor, akármi
  • A vezetőket ábrázoló szobrokat csak teljes alakosan lehet fotózni (utólagos képkivágás, valaki?)
  • A hotelekben angol nyelven kihelyezett Pyongyang Times minden kiadásának címlapján szerepel valamilyen formában Kim Dzsongun, emiatt az újságot csak úgy szabad összehajtani, hogy a hajtás vonala elkerülje a fotót. Ugyanezen újságpapírt a szemetesbe sem szabad kidobni, hiszen az szörnyű tiszteletlenség lenne
  • Bizonyos kiemelt helyszínekre csak nyakkendőben és sötét nadrágban lehet belépni. Farmer viselése szigorúan tilos, viszont fekete falmászó nadrág fényvisszaverő csíkokkal teljesen rendben van

A fenti korlátozások nem mindenki számára voltak köztudottak, ezért az iroda előrelátó módon rendelkezésünkre bocsátott egy raktárhelyiséget, ahol ideiglenesen elhelyezhettük Az interjú díszdobozos kiadását, a Sasha Grey összest, valamint a Tórát.

Emberek a diktatúra árnyékában

Előadónk a korlátozások fáradhatatlan felsorolása mellett kifejezetten nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megértesse velünk azt, hogy a médiában sugalltakkal ellentétben Koreában is csak hétköznapi emberek élnek, ezért bármit is tapasztalunk, igyekezzünk mindig ennek figyelembe vételével értékelni a kinti tapasztalatokat.

És valóban, az utazás egyik legnagyobb tanulsága pontosan az volt, hogy még egy extrém módon elnyomó diktatúra nyomásában is csak ember marad az ember. De erről bővebben majd később.

Turizmus: a fekete- és a szürkegazdaság motorja

Az elnyomó rendszerekben élő ember így vagy úgy, de mindig alkalmazkodik az őt körülvevő politikai környezethez, és igyekszik abból a lehető legtöbbet kihozni. Erre az egyik legjobb példa, hogy más kommunista diktatúrákhoz hasonlóan a szerény hivatalos fizetések mellett a valódi pénzt itt is leginkább ügyeskedéssel, a korrupció különböző formáival, na meg vastag borravalókkal keresik meg a talpraesettebb állampolgárok.

Mindez annyiban érintett minket, hogy napi 10-15 eurónyi borravalót kellett félreraknunk idegenvezetőinknek, emellett melegen javasolták, hogy készüljünk kézzel fogható ajándékokkal is, jobb ötlet hiányában uraknak cigarettával, hölgyeknek pedig kozmetikai termékekkel és csokival. Ezeket már csak Kínában lehetett beszerezni, ugyanis a zárt országban nem igazán érhetőek el jó minőségben ezen termékek.

Mivel a túra maga all inclusive volt, ezért a fenti költségeket leszámítva másra már nem kellett költeni, azonban az észak-koreai ajándékboltokban és a számunkra csak egyszer látogatható szupermarketben az ember tuti nem bírja ki, hogy ne vásároljon össze minden hülyeséget, legyen szó tradicionális észak-korai játékbabákról, zászlóval díszített kitűzőkről, szörnyűséges állami katonai popzenét tartalmazó CD-ről, a címkéjük alapján a Vöröskereszt valamelyik segélyszállítmányából származó dél-koreai ropogtatnivalóról vagy akár a még többszörös átváltást követően is csak kb. 50 forintba kerülő 7 decis, üveges sörről.

Bár korábban kaptam hideget és meleget is amiatt, hogy utazásommal indirekt módon támogatom egy elnyomó rezsim humanitárius jogokkal nem igazán összeegyeztethető világhatalmi törekvéseit, innentől kezdve már nem igazán volt kiszállás, szóval ennyi erővel akár egy észak-koreai szuvenírboltban is elszórhattam a maradék pénzem.

Az utolsó éjszaka indulás előtt

A fentiek mellett még kaptunk néhány részletes tippet az illedelmes meghajlás mikéntjéről, az étkezések mellé extraként kérhető szeszes italok tipikus áráról, valamint arról, hogy nagyjából melyik nap mi lesz a program, de ezután szélnek eresztettek minket, én pedig jobb híján körbenéztem az utazási iroda környékén.

Az este végül legalább tíz kilométert sétálgathattam fel-alá, mivel már nem igazán voltak nyitva boltok, nekem viszont mindenképp szükségem volt egy nagyon ronda és nagyon olcsó nyakkendőre, amellyel kifejezhettem tiszteletemet a Kim rezsim iránt. Sajnos az ottani H&M hazai árakkal és az itthonihoz nagyon hasonló árukészlettel operált, ezért egyre inkább kezdtem elengedni a célt, hogy nekem is sikerül megtalálni a saját bejáratú kacsás nyakkendőmet.

A Tökéletes Nyakkendő megtalálásának bűvöletében sikerült egészen addig keringenem a városban, mígnem minden bolt bezárt, így zéró darab nyakkendővel indultam el a hostelbe, hogy eltöltsem utolsó éjszakámat Kínában.

Források

1.
Tenczer G. 15 év kényszermunka Észak-Koreában egy amerikai diáknak. index.hu. https://index.hu/kulfold/2016/03/16/15_ev_kenyszermunka_eszak-koreaban_egy_amerikai_diaknak/. Published March 16, 2016. Accessed February 10, 2018.
2.
Kim S, Smith S. North Korea’s “hostage diplomacy” has a new aim: self-preservation. NBC News. https://www.nbcnews.com/news/north-korea/north-korea-s-hostage-diplomacy-kim-uses-detained-americans-leverage-n754841. Published May 8, 2017. Accessed February 10, 2018.