Kínai valutához jutni nem is olyan egyszerű, mivel egyrészt Kínán kívül baromi sokba kerül, országon belül pedig csak bankokban lehet intézni a váltást. A bankokban csak hétköznapokon és csakis korlátozott összegben lehet igénybe venni ezt a szolgáltatást. Mivel jüan nélkül nem élet az élet Pekingben, ezért még a második nap elején beugrottam az egyik pénzintézetbe, ahol zéró nyelvtudással, Google Translate nélkül, de annál több szerencsével sikerült hozzájutnom némi valutához.
A váltás folyamata nem volt egyszerű; a választott bankban sorszámot kellett húzni, azonban a menüpontok mandarinul, hànzì írásjelekkel voltak megjelenítve. Mivel nem voltam benne biztos, hogy kampósbot-székecske-aszaltszilva vagy létra-pillangó-karatekölyök ügyben érkeztem, ezért random ráböktem a monitoron az egyik menüpontra, majd türelmesen vártam. Szerencsére a bankban nem voltak sokan, ezért hamar sorra kerültem, ahol a kedves hölgy aláíratott velem 3-4 nyomtatványt, majd kezembe nyomta a kért valutát. Hogy mit írtam alá, azt igazából azóta sem tudom, de egyáltalán nincs kizárva, hogy államilag támogatott lakáshitelt vettem fel, vagy épp befizettem valaki helyett a TB elmaradását.
Mivel az előző post a Tiananmen téren végződött, ezért virtuális sétánkat onnan folytatjuk a tér északi kapuján keresztül megközelíthető Tiltott Város felé.
Tiltott Város
A Tiltott Város Peking egyik legmeghatározóbb látványossága. Ez a kb. 600 éve épült komplexum még a Ming dinasztia uralkodása idején épült, az azóta eltelt idő nagy részében pedig császárok lakhelyéül és császári ceremóniák színteréül szolgált.1 Ez a vízzel körbevett város-szerű épületegyüttes 1987 óta az UNESCO-féle világörökség része.2
A létesítmény egy annyira hatalmas területen fekszik el, hogy bejárására egy majdnem teljes nap sem volt elegendő. Az biztos, hogy ezen falak közt is rengeteg történelmi esemény zajlott. Számomra a legmeglepőbb tulajdonsága mégis az volt, hogy a kiállított relikviákon ujjnyi vastag porréteg ült, amit nem igazán tudtam hova tenni. Szentségtörés lenne takarítani ezeket a műtárgyakat? Nincs rá pénz? Fene tudja. Az viszont biztos, hogy mire végeztem, már alig álltam a lábamon, és még korántsem volt vége a napnak.
Beihai park
A Beihai park a Tiltott Város északi bejáratától kb 15 percre fekvő miniatűr sziget, aminek hangulata egészen hasonlít a budai Feneketlen tó környékén tapasztalhatóhoz. Mivel külföldön gyakran el szoktam nevezni épületeket, parkokat, stb. magyar megfelelőjük alapján, így nem ez az első áldozata ennek a furcsa szokásomnak (lásd Európa nagyvárosainak Andrássy útjait, Blaha Lujza tereit, etc.).
A Beihai parkról sok érdekeset nem lehet elmondani, leszámítva azt, hogy a környezetébe épült éttermek közt volt egy hagyományos észak-koreai étterem is, amelyben szemmel láthatóan valódi észak-koreai munkások dolgoztak. Ezt onnan szűrtem le, hogy a koreai fizimiska egészen jól megkülönböztethető a han kínaiak fejétől, és azt is számításba vettem, hogy valószínűleg egyetlen dél-koreai sem öltözne tradicionális észak-koreai népviseletbe, hogy aztán a munkája gyümölcse révén befolyó pénzből dúsítsák az uránt a hazájának fővárosa felé irányított ballisztikus rakéták töltetébe. Bár megtehettem volna, hogy kipróbálom a helyet, de tudtam, hogy pár nappal később úgyis Igaz-Koreában ér majd az ebédidő, így ennek nem lett volna túl sok értelme.
Zárásként pedig következzen tehát néhány fotó a pekingi Feneketlen tó környékéről:
Források
-
1.Forbidden City. Wikipedia, The Free Encyclopedia. https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Forbidden_City&oldid=801350815. Published September 19, 2017. Accessed September 21, 2017. [Source]
-
2.Imperial Palaces of the Ming and Qing Dynasties in Beijing and Shenyang. UNESCO. http://whc.unesco.org/en/list/439. Accessed September 21, 2017.
