Peking, 5. rész

A Beihai tó környékét elhagyva lassan rám esteledett, úgyhogy ideje volt visszatérni a hutongba.

A hostelem szobáinak elrendezése egészen szokatlan volt: ahhoz, hogy eljussak a saját szobámba, először keresztül kellett mennem két másik szobán, ahol más vendégek szálltak meg. Ez eszembe juttatta a zenéléssel töltött régi szép időket, konkréten amikor az egyik belvárosi próbateremben teljes extázisban nyomtuk egy Metallica szám szólóját, majd egyszer csak nyílt az öklömnyi vastag hangszigetelt ajtó, amin zavarban lévő rockerek siettek át a kábeleinkben botladozva a következő terem irányába sűrű “bocsi” és “jól nyomjátok \m/” megjegyzések kíséretében.

A biztatásra jelen esetben nem volt semmi szükség, már csak azért sem, mert a legtöbb utastárs hazaérkezésemkor már aludt. Az érintésvédelmileg minimum aggályos zuhany kipróbálását követően én is befeküdtem az ágyba, majd nagyjából 12 órát aludtam egyhuzamban.

Reggeli a hutongban

Másnap az egyik közeli, de még a hutong területén lévő büfében reggeliztem fillérekért. Az “étterem” egy romos épület szó szerint egyetlen szobájából állt, ahol az ajtóban gőzölődött a friss dumpling. A beltérben két asztal volt, ebből az egyiket a tulajdonos családja foglalta el. Így utólag belegondolva egyáltalán nincs kizárva, hogy ismét egy vasárnapi ebédjét töltő családra rontottam rá, de a fixen meghatározott árak miatt talán most mégsem ez volt a helyzet.

Mivel el voltam foglalva az étkezéssel, ráadásul elmélyülten filozofáltam azon, hogy hogyan lehet ennyire olcsó árakkal gazdaságosan üzemeltetni egy gombócozót, el is felejtettem fotózni. Pedig a helyszín két remek fotóalkalmat is tartogatott: egyrészt a gombócok gőzölésének folyamatát, másrészt pedig az evőpálcika-sterilizáló készüléket lehetett volna lekapni. Szerencsére utam során máskor nem voltam ennyire méla, ezért legalább az előbbiről készült néhány saját fotó:

Készül a dumpling a bambusz tálkákban
Készül a dumpling a bambusz tálkákban

A fenti kép alapján ugyan nem látszik egyértelműen, de ezeknek a bambuszból készült tálkáknak lyukacsos az alja, ezért a pultból felfelé áramló gőz folyamatosan tudja párolni az egymásra helyezett tálkákban nyugvó gombócokat, amiket általában valamilyen húsraguval töltenek meg. Mivel a tálkák egymásra tehetőek, ezért ahogy egy vendéget kiszolgálnak a rakás tetején lévő, a gőz által már csak melegen tartott gombóccal, úgy rögtön be is raknak egy frisset a rakás aljára, ahol a még forró vízgőz készre párolja őket.

Evőpálcika-sterilizátor (forrás: http://www.tokyo-stories.com/wp-content/uploads/2010/09/Fumiko_20100914_132-640x426.jpg)
Evőpálcika-sterilizátor (forrás: tokyo-stories.com)

Konfuciusz temploma

Egy jó reggeli után az ember sok mindenre rávehető, ezért ellátogattam Konfuciusz templomába, aminek névadóját a modern pedagógia ősatyjának, egyben az ókori Kína egyik leghíresebb filozófusának tartanak. Ez a mintegy 700 éves épületegyüttes küllemben nagyban hasonlít a Tiltott Városban tapasztaltakhoz, leszámítva azt, hogy itt az épületek nagy részében modern tárlatot rendeztek be, nem pedig ősi relikviák állnak a központban.1

Modern stílusú tárlat Konfuciusz templomában
Modern stílusú tárlat Konfuciusz templomában

A Konfuciusz tanításaira épülő konfucianizmus egyébként egy érdekes dolog, mivel egyszerre van vallási és világi jellege. Ez azzal járt, hogy aki nem annyira szeretett volna imádkozni és templomba járni, az még mindig kaphatott általános életvezetési tanácsokat, aki pedig az ima erejében hitt (esetleg csak szeretett volna közösségbe járni), az beugorhatott az egyik ilyen konfucianista templomba.

Konfuciusz tanításaiban egyébként leginkább a korra jellemző általános bölcsességek kapták a főszerepet tanmesék formájában, ami igencsak hasonlít az ókori római filozófusok fabuláihoz.2 Nem mondom, hogy nem ugrottak be a 7 éven át tartó, masszív kínzással felérő latintanulás emlékei, dehát mit lehet tenni.

Konfuciusz szobra
Konfuciusz szobra
Ujjnyi vastag por a relikviákon
Ujjnyi vastag por a relikviákon

Látogatás az eBay személyes átvételi pontjára

Manapság már lassan nincs olyan ismerősöm, aki ne rendelt volna Kínából valamelyik webshopon keresztül. Ez a nagy klasszikus eBay-től kezdve az aliexpress-en át a banggood egyik reinkarnációjáig tengernyi virtuális boltot takarhat. Mivel én magam is gyakran vásárolok ezekről a helyekről (amiket gyűjtőnéven FÁF-nak, azaz Feleslege Áruk Fórumának hívok), nagy várakozásokkal látogattam el egy ilyen beltéri piacra.

A piac nem sokban különbözött a Pólus mellett található szépreményű China Mart világától, leszámítva azt, hogy itt valóban fillérekért tudunk vásárolni. A kisebb termékeket véres alkuk árán tudjuk csak lealkudni az eBay árszínvonalára, viszont a nagyobb termékeken a postaköltség megspórolása miatt elég nagyokat lehetett szakítani.

Én magam elsősorban a Xiaomi akkori csúcstelefonját szerettem volna megvásárolni, de ez akkoriban még a helyiek számára is csak előrendelhető volt interneten. Ehelyett böngészgettem, és egy már itthon kinézett adó-vevőt hoztam el az internetes ár feléért.

A vásárlás folyamata során az eladó közel-keleti alkudozási módszereket megszégyenítő trükköket vetett be, aki ennek keretében nem csak megdicsért, hogy milyen helyes vagyok, de még azt is elmondta, hogy hasonlítok a kedvenc rokonára. Véleményem szerint ezt a szöveget elsősorban ázsiai vevőkre fejleszthette ki, de valamiért akkor mégis azt gondolta, hogy nálam is működni fog. Mindenesetre a hölgy kedvessége hamar alábbhagyott, amikor megvettem a kívánt kütyüt eléggé nyomott áron, de az utána háromszoros áron felajánlott egyéb kiegészítők áráról már alkudozni sem voltam hajlandó.

Van, akinek ilyenkor lelkiismeret-furdalása lesz, de emlékezzünk az örök igazságra: a felére lealkudott ár azt jelenti, hogy nem a helyieknek felajánlott ár négyszeresét fizettük, hanem csak a dupláját.

FÁF élőben
FÁF élőben

Street food

A kulturális élmények abszorbeálását követően úgy döntöttem, itt az ideje kipróbálni a kínai street food-ot is. Latin-Amerikával ellentétben Peking belvárosában leginkább csak készételeket lehetett vásárolni az egy szál asztallal álldogáló árusoktól, melegételekhez bódékban vagy klasszikus éttermekben juthattunk hozzá.

Későbbi kedvencem a lenti képen is látható, hurkapálcákra felszúrt piros golyó lett, ami valamiféle savanyú gyümölcsből készül, amit kettévágnak, kibeleznek, belsejébe főtt rizst raknak, majd az egészet cukros-savanyú mázba mártják, megkötés után pedig hurkapálcikákra húznak.

Engem egyrészt a zavarba ejtően sokféle ízvilág, másrészt pedig az mámorítóan cukros, de közben iszonyatosan savanyú junkfoodba oltott rizs merész kombinációja győzött meg.

Street food

Főzz magadra – hotpot éttermek

Az igazi gasztronómiai gyönyörök azonban nem az utcákon, hanem az éttermekben várnak ránk, ezért Rick listája alapján még aznap este ellátogattam egy hotpot étterembe.

A nagyszerű Man Fu Lou étterem
A nagyszerű Man Fu Lou étterem
Klasszikus kínai hotpot étterem beltere
Klasszikus kínai hotpot étterem beltere

A hotpot éttermek lényege, hogy a vendégek saját maguknak főzik meg a hozzávalókat a kirendelt alapanyagok mellé felszolgált fazékban, amihez saját kis szabályozható gázégő is jár. A vacsora emiatt teljesen moduláris, a fazékba kerülő alaplétől kezdve a legkülönbözőbb tofuk, zöldségek, gombák és hajszálvékonyra vágott színhús-csíkok közül mi magunk válogathatjuk össze a hozzávalók többségének újszerűsége miatt leginkább meglepetés-vacsorának nevezhető menüt.

Ez a módszer nem teljesen veszélytelen, hiszen ha nem főzzük elég ideig az addig még sosem látott hozzávalókat, akkor könnyen elkaphatunk egy számunkra ismeretlen kórokozót, ami hamarosan a tipikus utazó számára sajnos sokkal kevésbé ismeretlen hasmenés formájában manifesztálódhat. Az ázsiai trip során ezt a hibát egyszer sem sikerült elkövetnem, amiért be is írtam útlevelembe egy piros pontot.

A hozzávalók egy részét legalább felismertem
A hozzávalók egy részét legalább felismertem
A hotpot
A hotpot

Az ázsiai étkezéssel kapcsolatban fontosnak tartom megjegyezni, hogy amennyiben tehetjük, ne egyedül látogassunk el étterembe Kínában, mert az egyedül érkező vendégekre nagyjából mindenki úgy tekint, mintha földönkívüli lenne.

Ezt egyébként teljesen meg tudom érteni, mivel az ázsiai kultúrában egyrészt sokkal nagyobb szerepe van a közösségi étkezésnek, másrészt pedig az asztalok megterítésének módja is inkább az osztozkodásra van berendezkedve. Előbbit jól demonstrálja, hogy a koreaiaknál tulajdonképpen a köszönés részét képezi a kérdés, hogy evett-e már a másik. Ha nem, akkor gyorsan pótolják is ezt a hiányosságot.3

Az itthoni kínai éttermekkel kapcsolatban sokan nem tudják, hogy miért is hívják menünek a választott főétel és köret kombinációját. Ennek magyarázata nagyon egyszerű: a kínai éttermekben (és valószínűleg az otthonokban is) közös tányérra szolgálják fel a húsos-szószos ételeket, amiről mindenki ízlés szerint szed a saját, nagyjából desszertes tányérnak megfelelő méretű tányérjára. A saját teríték részét képezi még a gömbölyded, tenyérben elférő rizsestányér is, amelyből viszont mindenki a saját rizsáját fogyasztja. Nagyon valószínű tehát, hogy a rizs tetején felszolgált hús már az elnyugatiasodott kínai konyha újítása, nem pedig hagyományos kínai kultúra része.

Modern kínai teríték (forrás: https://www.emaze.com/@AZWIOILL/chinese-food-culture-copy1)
Modern kínai teríték (forrás: emaze.com / 18JYWON)

Az étteremben tanúsított szakács-teljesítményem révén nagyjából egy óra alatt degeszre zabáltam magam, majd fizettem és távoztam. Mivel nagyon elégedett voltam az étterem miliőjével, a felszolgálással és az ételekkel, ezért vastag borravalót hagytam az asztalon, amit pár perc múlva az egyik kifulladt pincér nyomott újra a kezembe, feltételezve, hogy tévedés történt.

Kínában a jelek szerint nem igazán jellemző az éttermi borravaló, és a tudatlanságommal nem hogy nem éltek vissza, de képesek voltak még utánam is hozni a pénzt az étterem pincérei. Bravó.

Források

1.
Temple of Confucius, Kong Miao, Beijing. TravelChinaGuide. https://www.travelchinaguide.com/attraction/beijing/confucius.htm. Accessed September 27, 2017.
2.
Confucianism. Wikipedia, The Free Encyclopedia. https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Confucianism&oldid=801053516. Published September 17, 2017. Accessed September 27, 2017. [Source]
3.
Bradley H. Conversations With Koreans: Have You Eaten? The Soul of Seoul. http://thesoulofseoul.net/2015/11/23/conversations-with-koreans-have-you-eaten/. Published November 23, 2015. Accessed September 27, 2017.