Ázsiában már elvileg jártam korábban, amikor Isztambulban rövid időre átkeltem a Boszporusz partján, de azért Isztambul budai oldala mégsem hasonlítható ahhoz, amikor az ember eljut az „igazi” Ázsiába. Az első állomás Bangkok, amit teljes nevén, magyarra forditva csak úgy hívnak, hogy
"Az angyalok városa, a nagy város, az örök ékkő-város, Indra isten bevehetetlen városa, a világ kilenc drágakővel ékesített nagyszerű fővárosa, a boldog város, amelynek gazdagsága egy hatalmas királyi palota, mely ahhoz a mennyei lakhelyhez hasonló, ahol a reinkarnálódott isten uralkodik, az Indra által adott és Visnukam által épített város."
Doha felé
A repülőút simán telt, ami talán annak is köszönhető, hogy idén a Qatar Airwaysnek jutott a megtiszteltetés, hogy átrepítsen egy másik kontinensre. Azt leszámítva, hogy ezt az utat most nem sikerült nulla forintból abszolválni, igazán nem lehetett okom panaszra. A kaja és az ellátás nagyon jó volt, a koktélokból sem sajnálták a szeszt, továbbá köztudott, hogy a Qatar gépei legendásan kényelmesek.
Az extra kényelmet a Budapest-Doha szakaszon sajnos csak korlátozottan sikerült megtapasztalnom, ugyanis (félig szándékosan) olyan helyet foglaltam, amely mögött vészkijárat volt. Ezeknek a székeknek az egyik kellemetlen tulajdonságuk, hogy biztonsági okokból nem dönthetőek hátra. Talán pont emiatt senki más nem foglalt ebbe a sorba, úgyhogy legalább el tudtam feküdni mindhárom ülésen. Bár ez felettébb kényelmesnek tűnhet, valójában sajnos egyáltalán nem az, ezért legközelebb inkább a dönthető üléseket fogom választani becsekkoláskor.
Szerencsére a dohai átszállás Katarban gyorsan megvolt, így hamar feljutottam az újabb Qatar gépre, ahol már normális ülés fogadott. Sőt, olyannyira kevés idő jutott az átszállásra, hogy emiatt még Budapesten egy speciális sárga tokba került a beszállókártyám, amellyel így mindenhová soron kívül el lehetett jutnom. Erre szükség is volt, mert mire 20 perc gyaloglás után a kapuhoz értem, már bőszen villogott a Last Call felirat a járatom mellett. Nem baj, egy kis edzés sosem árt, ráadásul a hazafele út során amúgy is lesz rá fél napom, hogy kicsit megnézzem magamnak a gazdag arabok kedvelt célpontját, Dohát is. Csak otthon ne felejtsem az arany hitelkártyám és a hófehér szobomat.
Újra a trópusokon
A hosszabb repülőutakon általában olyan gépek repülnek, amik rendelkeznek beépített szórakoztató rendszerrel. Ezeken gyakran lehet telefonálni, vannak rajta közepesen gagyi játékok, illetve időnként egészen friss filmeket is meg lehet rajtuk nézni.
Bár már a Csillagok háborúja legújabb epizódja is elérhető volt, én mégis inkább How it’s made epizódokkal és egy James Bond filmmel zsibbasztottam az agyam. Az ajándék fadobozok gyártási folyamatát és a kozmetikai szempillaspirál előállítását bemutató, elképesztően izgalmas dokumentumfilmek hatására (és talán egy kicsit a hihetetlenül töményre kevert Bloody Mary koktéloknak köszönhetően) hamar kómába estem, és fel sem keltem Bangkokig.
Thaifoldre helyi idő szerint reggel 7 körül érkeztem, ami azt is jelentette, hogy szinte azonnal lehetőségem nyílt kipróbálni, hogy milyen is egy jó kis csúcsforgalom thai módra. Bár a túlélésért folytatott küzdelemben nem jelentettek kifejezett előnyt a hátamra és a hasamra erősitett hátizsákok, a thai fővárosban meglepően jól műkodő SkyTrain rendszernek köszönhetően mégis elég hamar odaértem a hostelbe, és eközben csak kicsit nyomtak agyon a munkába igyekvő thaiok.
A thai emberek
Bár még csak pár napja vagyok itt, én mégis úgy vélem, hogy az útikönyvben olvasottaknak és a személyes tapasztalataimnak hála már egész valós képet sikerült kialakítani a thai emberekről.
Személyiség
Thaiföld a környező országok közül egyedüliként őrizte meg függetlenségét az elmúlt évszázadokban, emellett az uralkodó vallás még napjainkban is a buddhizmus. Ennek a két tényezőnek fúziójából egyenesen adódik a tipikus thai, aki még a legdurvább korülmények közt is béketűrő, de egyúttal rendkívül büszke ember is marad. Ha jó kedvük van, mosolyognak. Ha esetleg valami probléma adódik, akkor pedig addig mosolyognak, míg meg nem oldódik a gond. Így mellettük tényleg nehéz rosszkedvűvé válni.
Az elmúlt napokban összesen egyetlen thai embert láttam szomorkodni, de neki elnézem, mivel épp három másik rúgdosta a földön fekve, fényes nappal. Később megérkeztek a rendőrök is, akik ugyan már nem rúgtak bele az aszfalton fetrengő szerencsétlenbe, viszont kapott egy szépen csillogó bilincset a csuklójára. Valószínűleg megérdemelte ezt az extrém thai masszázst.
Turizmus
A tipikus thai nem beszél nyelveket (egyáltalán), és átverni is csak akkor próbál, ha a turizmusban dolgozik. Ezek a helyzetek Latin-Amerikával ellentétben még nyelvismeret nélkül is könnyen orvosolhatóak előzetes tájékozódással, és egy kis körültekintéssel.
A taxisokat például könnyű leszerelni a taxaméter bekapcsoltatásával, így a 300 baht-os fuvar rögtön 50 bahtba kerül csak. Tuktukkal nem nagyon szabad közlekedni, motoros taxit pedig csak rövid távra szabad igénybe venni.
Utóbbi egyébént pontosan azt takarja, amire az ember gondol: a brutálisan kaotikus forgalomban felpattanunk egy vadidegen mögé a motorra, akivel bukósisak nélkül cikázunk a forgalomban, míg el nem érjük úticélunkat. Ezek a motorosok egyébként mindig ugyanott tanyáznak, és bejáratott ügyfeleik mindenféle egyéb feladattal is megbízzák őket, legyen szó reggelente a friss tej beszerzéséről, de akár a mobiltelefonjaikat is megszervizeltetik helyettük.
Külsőségek
A thai emberek jellemzően alacsonyak, a férfiak szinte mindig laza ingben és hosszúnadrágban vannak, viszont a nők öltözködését már nagyobb változatosság jellemzi: vagy munkahelyi/iskolai egyenruhájukban vannak, vagy melegitőben, de sokszor fordul elő az is, hogy olyan elegánsan öltöznek fel, hogy azt még a Vogue címlaplányai is megirigyelnék.
Az összhatást csak a rendszeresen a ruhájuk legfeltűnőbb részén éktelenkedő zsírfolt rontja el, ami valószínűleg abból következik, hogy a thai street food tényleg annyira jó, hogy még ők sem tudnak neki ellenállni.
Vallásuk
A thai népesség 90%-a buddhista. Ez a thai személyiségjegyek mellett az épitészetben, a képzőművészetben, és nagyjából az életük minden területén megjelenik errefelé. A tipikus thai fiúkra sorkatonaság helyett „kötelező” szerzetesség vár, ami egy kevésbé vallásos család esetén csak pár hétig tart ugyan, mégis az egyik legfontosabb mérföldkőnek tartják a gyerekek életében.
Aki úgy dönt, hogy szerzetesként akarja leélni az életét, annak a vallási vezetők által üzemeltetett és adományokból fenntartott iskolákban folytatódik a karrierje, mígnem teljes értékű szerzetes válik belőle.
A buddhizmus alapértékei egyébként hasonlóak a kereszténységhez, de annál jóval kevesebbet árul el a létezés céljáról. Az egyik alapvető tétel szerint életeink során egy virtuális egyenleget (karma) tartunk karban, ezt növelhetjük vagy csökkenthetjuk tetteinkkel. Az egyenleg állásának megfelelően a halált követően jó vagy éppen rossz szerencse vár ránk új életünkben. A középút szintén egy elég fontos buddhista fogalom, ami nagyban magyarázza az extermitást kerülő thai személyiségjegyeket.
Aki valamelyik életében végre eljut oda, mint Buddha, és lemond a legnagyobb rossznak tartott vágyról és az ahhoz való kötődésről, arra a végső megvilágosodás vár. Ekkor jön el számára a nirvana, ami az az állapot, amikor megszűnik a vágyódás, és többé már nem születik újjá.
Szokásaik
Néhány érdekes dolog:
- Az átlagos thai büszke hazájára és az uralkodóra, ezért rosszat mondani a királyra és a királyi családra nem tanácsos. Olyannyira nem, hogy ezért akár börtönbe is lehet kerülni
- A nagyobb utakon hatalmas fotókon mutatják be a királyi család tagjait
- Minden reggel 8-kor és este 6-kor lejátsszák a nemzeti himnuszt a nyilvános tereken. Ilyenkor szó szerint megáll az élet, és ugyanezt a viselkedést a turistáktól is elvárják
- A fej az ember legszentebb része, a láb pedig a legpiszkosabb. Ebből adódóan lábfejjel szent dologra mutatni kifejezetten illetlenség, más ember fejét megérinteni pedig sértésnek számit
- A templomokba a muszlimokhoz hasonlóan csak fedett vállal és térddel, cipő nélkül lehet bemenni
- A tiszteletadás módja a wai, amit a fej előtt összetartott tenyerekkel, majd biccentéssel/meghajlással tesznek meg. A wai végrehajtásának konkrét módja attól függ, hogy milyen társadalmi státuszban vagyunk, hogy kinek tesszük, milyen alkalomból, stb. Emiatt turistáknak nem is érdemes próbálkozni ilyesmivel, mert valószinűleg csak kellemetlen helyzetbe hozznák magukat a rosszul megválasztott wai-jal
- A thai társadalomban mindenki egy ranglétrán helyezkedik el. Ha valaki gazdag, akkor róla nem azt gondolják, hogy korrupció révén gazdagodott meg, hanem a buddhizmusból kovetkezően az előző életeiben gyűjtogetett karmának tudják be
Bár bőven lenne még miről írni, a bangkoki élményekről és a hihetetlen utcai kajálásokról majd máskor fogok beszámolni.
