Nem akartam, tényleg. Peru után tényleg komolyan gondoltam, hogy most egy darabig nem utazom. Aztán egyszercsak megjelent a HolidayPirates oldalán a Madrid-New York-Boston-Manchester útvonal 280 euróért.
Ez persze még nem tartalmazta az EU-n belüli utakat, dehát ez a legkevesebb, ha az ember 80.000Ft alatt akarja átrepülni az óceánt. Az USA-ban még úgysem jártam, az új munkahely révén megnövekedett stresszmennyiség miatt pedig megbeszéltem magammal, hogy megdolgoztam ezért az élményért.
Aki irigy típus, az most zárja be ezt az ablakot
A repjegy foglalása még a szokásosnál is kacifántosabb volt: a teljes munkaidős állás mellett már nem csak a saját teendőimmel kellett összeegyeztetni az utazás időpontját, hanem a két munkahelyen fellépő feladatokat is koordinálni kellett, nem beszélve arról, hogy az eb elhelyezése is megoldásra vár. A repülőjegy megvásárlása igazából nem is ezért volt rendhagyó, hanem, mert az egyik légitársaság hibájából a transzatlanti jegyet végül ingyen sikerült megszereznem. Aki irigy típus, az most zárja be ezt az ablakot, mert csak még jobban fog utálni ezek után…
80 000 Ft helyett 80 000 Euró volt a végösszeg
Történt ugyanis, hogy miután a munkahelyekről megkaptam a zöld jelzést, rögtön elindítottam a foglalást, viszont mivel szerettem volna egységes devizanemben látni a különböző jegyárakat, ezért minden oldalon forintra állítottam a pénznemet. A legtöbb helyen ez nem okozott gondot, viszont ennek a légitársaságnak az oldalán a Paypalt kiválasztva fizetési opciónak (talán egy informatikai hiba miatt) úgy érkezett meg a tranzakció, hogy az összeg forintosítva volt, a devizanem viszont nem. Értsd: 80.000 HUF helyett 80.000 EUR volt a végösszeg. Ezt nyilván nem fizettem ki, viszont feltéve a kissé poros közgazdász kalapomat átgondoltam, hogy hogyan fordíthatnám előnyömre a szituációt, és nagy levegőt véve állítottam angol fontra a devizanemet. Ezzel rögtön 280€-ról ~210€-ra csökkent a végösszeg, aminek a különbségét gondolatban már el is költöttem churrosra, tapasra és miami-i sztriptíztáncosokra. Mivel a hibát akkor még nem javították ki, ezért gyorsan lefoglaltam a jegyet, leemelték az összeget a kártyámról és megkaptam a foglalási kódot. Szokás szerint kiválasztottam a kosher menüt (mert hát miért ne együnk mindenkinél előbb nevetséges mértékben minőségellenőrzött kaját a szokásos vacak helyett) és egy-egy ablak melletti ülést, majd úgy gondoltam, ezzel vége is az ügynek. Ezzel persze még nem volt ingyen az út, csak spóroltam 70€-t, ami hát a franc tudja, hogy mennyire etikus, de fel voltam rá készülve, hogy ha észreveszik a problémát, akkor vita nélkül kifizetem a különbözetet.
A repjegy ára egyszercsak visszajött
Amire viszont nem voltam felkészülve az az, hogy 30 nappal később hirtelen sokkal több pénz volt a számlámon, mint vártam. Vajon a korábbi munkáltatóm végre kifizette a 3 éve elmaradt tanári tiszteletdíjaimat? Esetleg az egyik nigériai milliárdos herceg betartotta az e-mailben tett ígéretét, és elküldte hatalmas vagyonának egy részét? Nem, a többletet az a 210€ jelentette, amit a transzatlanti repülőjegyre költöttem egy hónappal korábban. A jegy ára azért került vissza hozzám, mert amikor az ember bankkártyával fizet valahol, akkor a pénzét nem utalják át azonnal a kereskedő részére, hanem csak zárolják azt, és majd a terminálon szereplő adatok beérkezése után utalja át a bank a lefoglalt összeget. Eddig az időpontig a pénz a számla tulajdonosáé, így neki jár érte a kamat, stb. Viszont ahhoz, hogy ez az átutalás végül megtörténjen arra is szükség van, hogy a kereskedő által átadott és a bank saját adatai egyezzenek. Mivel a légitársaság 280€-t követelt, a bank viszont csak 210€-t zárolt, ezért a tranzakció elévült, és a zárat feloldották.
Te bevállalnád?
Ennél a pontnál már kicsit stresszesebben éltem meg a helyzetet, mert igazából benne volt a pakliban, hogy az utazás előtt megpróbálják behajtani az összeget, rosszabb esetben kérdés és nyom nélkül törlik a foglalásom. A dolgot tovább súlyosbította az a tény, hogy az akkor készülőben lévő nyelvvizsgám ellenére sikeresen összekevertem a vezeték- és keresztneveimet a foglaláson (mentségemre legyen szólva, a hispánoknak két vezetéknevük van, nekem meg két keresztnevem), ezért kicsit izgultam amiatt is, hogy ezért nem fogják-e megtagadni a beszállást Madridban. Ennél a pontnál már komoly dilemma volt, hogy írjak-e nekik, megelőzve ezzel az esetleges bajt, de mivel ezzel a légitársasággal csak telefonon lehet kapcsolatba lépni, ezért úgy döntöttem nem írok nekik, lesz, ami lesz.
A lehetséges kimenetek
- gond nélkül felvesznek az utaslistára a felcserélt név ellenére, majd visszafordítanak az USA-ban illegális belépés miatt. Hazafelé viszont már egy óceánjáró kompra raknak fel néhány harmadik világbeli illegális bevándorlóval együtt, esetleg Magyarország helyett egyből Mexikóba toloncolnak ki
- gond nélkül visszacserélik a nevem, és bár fizetnem kell érte, de megúszom a dolgot
- ingyen visszacserélik a nevem, és megúszom a dolgot
- a madridi reptéren szembesülök vele, hogy törölték a foglalásom, és szerezhetek egy újat ki tudja mennyiért
- a bostoni reptéren szembesülök vele, hogy törölték a foglalásom és a reptéren alszom, míg sikerül új jegyet szerezni
Hát -gondoltam- csütörtökön kiderül.
Bátraké a szerencse!
Az utam Madridig végül esemény nélkül zajlott, viszont a valódi kihívásokra nem is a Schengenen belüli járatokon számítottam. Aki jól ismer, az mostanra már minden bizonnyal kitalálta, hogy szokás szerint a szerencse mellém szegődött, és – leszámítva a madridi földi utaskísérő furcsa tekintét-, minden gond nélkül kijutottam az USA-ba.
Az Államokban három meglehetősen intenzív hetet töltöttem el, és persze, ahogy közeledett a hazaút időpontja, egyre nőtt bennem a feszültség az utazás vége és az esetlegesen várható komplikációk miatt. A bostoni reptéren végül mindössze annyi fennakadás volt, hogy a check-in során először nem találták meg a foglalásomat, viszont miután megfogadták a javaslatomat, és az útlevelem szkennelése helyett kézzel kerestek a nevemre, minden gond nélkül megtalálták azt. Az egyébként brit check-ines még azt is felajánlotta, hogy ingyen kicseréli a beszállókártyámat, lévén a TSA nem szokta szeretni az adatokban lévő eltérést. Ezt persze örömmel elfogadtam, így már csak hátra kellett dőlnöm, és élvezni az ingyen utazás édes ízét..
A fenti beszámoló a wanderlust.hu blogon jelent meg 2015. június 17-én, változatlan formában.
