hátizsákos és bőröndös kalandok a nagyvilágban, kis pénzből
Reggel 4-kor a hosszú(nak tűnő) buszozást követően megérkeztünk Cuscoba, a Peruba látogató turisták kettes számú célpontjába. Cusco önmagában is egy szép és turisták számára sok látnivalót tartogató város, azonban igazi vonzerejét a közelben található elveszett inka város, a Machu Picchu adja. Az elveszett városba csak pár nappal később érkeztem, ezért arról egy külön bejegyzésben írok majd.
Tovább „Cusco”
A bociszemű kamu-szigetlakókat hátunk mögött hagyva 3 óra hajózás után befutottunk Amantaníra, a tó nagyobbik részén fekvő szigetre. A szigetre érve már vártak a helyiek, ugyanis az egész túra lényege az volt, hogy egy helyi családnál leszünk elszállásolva egy éjszakát, akik ezalatt fogják a kezünket, megetetnek, segítenek használni a pottyantóst, stb.
Tovább „Amantaní és Taquile (a Titicaca tó szigetei)”
A Colca-túrát követően egy napot Arequipában töltöttem annak érdekében, hogy kipihenten érkezhessek meg a még Arequipánál (2400m) is magasabban fekvő Puno-ba. Puno a Titicaca tó öblében fekvő település, ami igazából a legtöbb utazó számára csak egy átmeneti szállás a városnál sokkal izgalmasabb szigetek meglátogatása előtt. A Titicaca tó egyébként a világ legmagasabban fekvő hajózható tava (3800 méteres magasságban terül el), aminek nagyobb része Peruhoz, kb. 40%-a pedig Bolíviához tartozik.
Tovább „Puno és Uros”
Arequipa vonzáskörezetében található az ide látogató turisták egyik kedvelt célpontja, egyesek szerint a világ legmélyebb hasadeka, a Colca-kanyon. 5 nap betegeskedés után valamiért úgy gondoltam, nem lesz túl megterhelő ennek megmászása, igy hát befizettem a túrára. A kirándulást a környék turisztikai gócpontjában, egy icipici faluban, Cabanacondeban kezdtük.
Tovább „Colca-kanyon és Cruz del Condor”
A Nazcából induló buszt majdnem lekéstem, miután a hostelben eltöltött mintegy 5 óra üresjárati várakozás után a taxis késve érkezett. A buszpályaudvaron szendvicsként (nagy táska hátul, kevésbé nagy elől) közlekedve próbáltam megtalálni a szokásos check in és baggage drop pontokat, de annak ellenére, hogy idáig mindig pár perc alatt végeztem a kötelező körökkel, az eddig szerzett rutin nem volt elég ahhoz, hogy az épp a wc-n trónoló, elvileg ilyen célokra tartott peruanot lerobbantsam a slozirol. Miután elvégezte a dolgát (mármint a biológiait) elvégezte azt is, amiért fizetik, így szinte a mozgó buszra felhajitva a csomagjaimat sikeresen elindultam Arequipába, a fehér városba.
Tovább „Arequipa”
Paracast elhagyva egy rövid, 4 órás buszozás után megérkeztem Nasca-ba. Ez a város Paracashoz hasonlóan nem büszkélkedhet túl sok látnivalóval, a legtöbb turista egyedül a Nasca-vonalak miatt látogatja meg a várost (és talán azért, mert útba esik Arequipa és Cuzco felé). Mivel késő este érkeztem, és Nasca nem épp a legbiztonságosabb városok egyike, ezért a hostel által bérelt taxis ingyen és bérmentve elfuvarozott a hostelig.
Tovább „Nasca”
Az utolsó reggel Huacachina-ban rohanással telt, mert az előző nap leadott szennyes nem igazán száradt meg az ígért határidőre az éjszakai esőzések miatt. Mióta esik a sivatagban? Na mindegy, végül kaptam egy kis diszkontot, és elpakoltam a cuccokat nedvesen.
Tovább „Paracas”
Az Ica felé tartó hajnali busz indulását egy kisebb incidens zavarta meg: egy láthatóan részeg külföldi lány és a barátnője akartak a 6:30-as busszal eljutni Icába, de az éber biztonsági őr ezt kiszúrta, és nem engedte felszállni őket. Mivel a csaj elég erőszakosan bizonygatta az igazát, ezért a biztonsági őr szondát ragadott, és levideózta, ahogy a nő belefújt. A buszról csak az látszott, hogy nagyon pirosan villog a szonda, ami megmagyarázza azt is, hogy miért rohant utána még két egyenruhás, amikor mégis csak megpróbált felszállni az illető. Kezdem érteni, hogy miért nem barátságos minden perui a külföldiekkel.
Tovább „Ica és Huacachina”
Miután kipihentem az utazás fáradalmait, a 2. nap végre nem úgy keltem, mint aki egy hete másnapos. Az előző nap Jezitől kaptam egy csomó tippet a látnivalókat illetően, így relatív könnyű dolgom volt. Bár nem vagyok egy nagy múzeumlátogató, a napot mégis a Tripadvisoron első helyet elért látványosság, a Museo Larco megtekintésével kezdtem.
Tovább „Lima és Cerro San Cristóbal”
Egy hosszabb utazás első napjai általában a praktikus dolgok intézésével telnek. Mivel a jetlag miatt az első napokban az ember tipikusan zombi-szerű állapotban van, ezért ilyenkor nem is igazán érdemes semmi komolyabba belevágni.
Tovább „Miraflores, Pueblo Libre és Barranco”