hátizsákos és bőröndös kalandok a nagyvilágban, kis pénzből
A Bangkokban töltött napok nem teltek szórakoztató társaság nélkül, ugyanis gondos szervezés eredményeként épp ekkor cirkált a térségben exploraDora is, akivel anno egy magyarországi spanyoltanfolyamon ismerkedtünk össze, és szerintem mindkettőnk nevében kijelenthetem, hogy álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egyszer majd Dél-Kelet Ázsiában fogunk találkozni.
Tovább „Ismerősök az ismeretlenben”
Nem, nem gépeltem el a kontinens nevét, Bangkok thai neve eredetileg valóban Krung Thep, ami magyarul azt jelenti, hogy Angyalok városa. Erről fogok most újra pár sort írni, a luxus jegyében ezúttal ékezetekkel együtt.
Tovább „Bangkok, az Angyalok városa”
Ázsiában már elvileg jártam korábban, amikor Isztambulban rövid időre átkeltem a Boszporusz partján, de azért Isztambul budai oldala mégsem hasonlítható ahhoz, amikor az ember eljut az „igazi” Ázsiába. Az első állomás Bangkok, amit teljes nevén, magyarra forditva csak úgy hívnak, hogy
Tovább „Utazás a leghosszabb nevű városba”
A kezdő utazó legnagyobb nyűgje általában az, hogy mégis mit vigyen magával az útra. Bár biztosan nagyon hasznosak a „10+1 dolog, amit nem hagyhatsz otthon nyaraláskor” jellegű cikkek, azt azért nem árt tudni, hogy célpontonként, az utazás időtartama és jellege szerint más és más felszerelésre lesz szükségünk.
Tovább „Mit vigyek magammal?”
Nem akartam, tényleg. Peru után tényleg komolyan gondoltam, hogy most egy darabig nem utazom. Aztán egyszercsak megjelent a HolidayPirates oldalán a Madrid-New York-Boston-Manchester útvonal 280 euróért.
Tovább „Így repültem ingyen az USA-ba”
Miután pár óra motorcsónakázás után beértem Iquitosba, a kapitány kérésem ellenére fogott nekem egy taxit, aki az erősen túlárazott fuvardíj fejében elvitt a hostelig. Hát ez van, ha az ember nem saját maga alkudja ki a fuvar árát, de legalább a kapitány is kapott egy kis borravalót jutalék formájában.
Tovább „Hazatérés Peruból és végszó”
Az előző esti minibuli ellenére egész frissen pattantam ki a dzsungeltúra reggelén az ágyból. Egy gyors rántottázás és a cuccaim elpakolása után lementem a lobbiba, ahol a két ausztrál és Magno már vártak rám. A két nappal korábbi eső miatt szétázott cuccaim a magas páratartalom miatt sajnos még mindig nem száradtak meg, ezért néhány ruhadarabot a korlátra kiteregetve indultam el abban a reményben, hogy még akkor is meglesznek, mire visszatérek. A recepción gyorsan kicsekkoltam, majd a többiekkel együtt elindultunk a kikötőbe.
Tovább „A dzsungel”
Iquitos az az állomás, ahová az ember leginkább csak akkor utazik, amikor az esőerdőt szeretné felfedezni magának. Ennek több oka is van: egyrészt az Amazonas-környéki őserdő legjobban megőrzött területe pont Perura, Iquitos környékére esik (a szigorú kormányzati szabályozás miatt), másrészt a település csak repülővel vagy hajóval közelíthető meg, ezért legyen akármilyen bájos maga a város, a legtöbb turista mégis csak az esőerdei kalandok miatt látogat el ide.
Tovább „Iquitos belvárosa”
A rövid, mindössze pár órás alvás után gyorsan összekaptam a cuccaim, és egy helyiek elől lenyúlt taxival elindultam Cusco reptere felé. A taxifogás talán az egyetlen terület, ahol bármely gringó egyértelmű helyzetelőnyben van a bennszülött peruiakkal szemben, de ennek árát persze többszörösen megfizeti az eleve hátrányos alkupozíciójából eredően. Cuscoval (végre?) elfogytak az utazásom földön megközelíthető célpontjai, ezért innentől kezdve relatív gyakran szálltam repülőre.
Tovább „Utazás Cusco-ból Iquitos-ba”
A Cuscoban tervezéssel eltöltött órák nem voltak hiába, mivel sikerült egy olyan útvonalat terveznem az elveszett városba, amely a turistáknak szánt 100$-200$ helyett kevesebb, mint a tizedéből megoldja az utazást. Normál esetben az ember Cuscoban felül a vonatra, és három óra múlva leszáll Aguas Calientes-ben, a Machu Picchu-hoz legközelebb eső lakott település vasútállomásán, de hát ez az opció egyrészt nem a hátizsákos utazók pénztárcájához és életfelfogásához lett kialakítva, másrészt amúgy is jobb szeretem a kalandosabb utakat.
Tovább „Machu Picchu”